Zarándoklat vagy kirándulás: miért járunk Csíksomlyóra vagy El Caminóra?

Zarándoklat vagy kirándulás: miért járunk Csíksomlyóra vagy El Caminóra?

Panelbeszélgetés a zarándoklatokról Nagypál Szabolccsal, Nacsa Lőrinccel és Varga Krisztával.

Csíksomlyó és Santiago de Compostela a hit megélésének, a lelki megtisztulásnak jelképei. Varga Kriszta, a Change Center funkcionális edzője az El Caminó franciaországi szakaszának teljesítésekor szerzett tapasztalatairól, érzéseiről számolt be a panelbeszélgetés során. A legfontosabb, amivel hazajött, és azóta is gyakorolja, a hála. Elmondta, „amit a zarándoklat lehetővé tesz, az az énidő, hiszen az itthoni zaj nem engedi, hogy magunkkal foglalkozzunk.” 

Dr. Nagypál Szabolcs jogász, római katolikus teológus szavaival élve:  „Ha befele elmélyed az ember, ott is Istent találja, hiszen ő Isten képmása.” Nagypál a zarándoklatot az emberi élet metaforájaként fogja fel: általa az Isteni jelenlét tapasztalható meg önmagunkban, másokban és a teremtett világban. 

Nacsa Lőrinc országgyűlési képviselő és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke a mentális egészség fontosságára hívta fel a figyelmet, melyhez hozzá tud járulni a zarándoklat is. Ha teljes szívvel megéljük a pillanatait, erőt adnak év közben is. Arra kell figyelnünk, hogy „mindennap legyen öt perc Camino az életünkben”– vallja Nacsa Lőrinc. Ez megnyilvánulhat egy olyan elfoglaltság révén, amely lelki feltöltődést ad, és ezáltal segít a mindennapokban.